Kedves Idetévedt Látógató!

Köszöntelek, az idézetek, versek, gondolatok rejtelmes világában.

Ezen a helyen megtalálhatod önmagad, és elmerülhetsz az élet kérdéseiben és varázslatos szépsége mellett nyújtott legendássá vált viharos érzelmekben, melynek részesévé válhatsz a történetek elolvasása során, vagy éppen,  ha néhány igazán híres filozófus, író vagy éppen költő által megfogalmazott aforizmák tárulnak  eléd.

A fáradtságos hétköznapokban, úgy vélem, az embereknek szüksége van egy bizonyos szellemi és lelki felüdülésre, kikapcsolódásra, mely nem csak azt jelentheti, hogy elmegy egy szép erdőbe kirándulni, ahol madarak csicsergése feledteti a megszokottságot, hanem szüksége van arra is, hogy olykor bizonyos "aktív" szellemi munkával - mint amilyen az olvasás is lehet- pihenjen.
Hisz gondoljunk csak bele együtt. Milyen az mikor egy könyv soraiba burkolódzva lépjük át a képzelet határait és válunk egy történet részesévé.

Erre itt is alkama nyílhat minden kedves olvasónak. Hiszen az oldal tartalma folyamatos fejlesztés alatt áll és a történetek menü alatt taglal izgalmas, érzelmes, vicces, vagy könnyfakasztó eseteket. Ezen kívül aforizmák, versek is helyet kaptak az oldalon, mely gyönyörködteti a lelket, ha csak egy kicsit is vesszük a fáradtságot elolvasásukra és magunk elé képzeljük az szerzők által, írott sorokban, tolmácsolt gondolatokat

Kezdetnek úgy sejtem ennyi elég is lesz... Szabad kezet kap mindenki. Nézegessen ki-ki kedvet kapott és akadjon meg szeme azon, ami számára érdekes.

Szívélyes üdvözlettel: A szerkesztő

¤

"Sokat kell olvasnod ahhoz, hogy megtudd milyen keveset is tudsz."

¤

"Aki úgy szereti az országot és becsüli, mint önmagát, az méltó a kormányzásra!"

¤

"Úgy gondolkodj, mint a bölcs, de úgy beszélj, mint az egyszerű emberek"

¤

"A műveltség jó sorsban ékesség, balsorsban menedék."

¤

"Figyeljünk oda ellenségeinkre, mert ők az elsők, akik észre veszik hibáinkat!"

¤*¤

Egy idő után megtanulod a finom különbséget a képmutatás és az önfeladás között.

Megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel és a társaság a biztonsággal.

És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét, a bók nem esküszó... és hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget. A felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével.

Majd belejössz, hogy terveid a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez.

Egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér.

Eztán tanulod csak meg, hogy valóban sokat KIBÍRSZ, hogy valóban ERŐS vagy és valóban ÉRTÉKES...!

¤

Azt hiszed, hogy mindent tudsz,-
s vélt tudásoddal uralkodsz?
Fejedben sok-sok kósza gondolat,
elveszíted néha te is a fonalat?

A tudásod betölti múltad, jelened,
mégsem tudhatsz sosem eleget...
Elfelejtesz hinni, vágyni, remélni,-
Az élet örökmúló húrjain zenélni.

Élő lesz, mire lelked fűszerét hinted,
ha másokkal megosztod egyetlen kincsed.
Megváltozik majd minden ebben a zajos világban,
egy gyertya fénylik majd a sötét éjszakában...

Bánat, könny, üresség, szomorúság,
kínzó-gyötrő fájdalom, magányosság.
Nem marad semmi, ami boldoggá tehetne,
ami vígaszod hűsítő forrása lehetne.

De én megérinteném a holdat!
Én lennék a jég, amely felolvad.
Vagy fák között táncolnék a széllel és
madárrajként röppennék széjjel!

Ott vagyok mindenhol,
Ott vagyok benned.
Igen rám gondolsz most,
És te is itt vagy bennem!

Ha rám nézel a szemeddel,
látom magamat, engem lélegzel.
Csak úgy mint minden más ember,
de itt vagyok a sorokban, és
mindenhol az anyagban -
én vagyok ott is magamban,

mert...

... én vagyok a börtön
                                        és
én vagyok a rab...
énvagyok a minden 
                                       és
én így vagyok
                                           Szabad!

¤