Márai Sándor: Az igazi - részlet
Egy napon felébredtem.. és mosolyogtam. Már nem fájt semmi.
És egyszerre értettem, hogy nincsen igazi. Sem a földön, sem az égben. Nincs ő sehol, az a bizonyos.
Csak emberek vannak, s minden emberben van egy szemernyi az igaziból, s egyikben sincs meg az, amit a másiktól várunk, remélünk.
Nincs teljes ember, és nincs az a bizonyos, az az egyetlen, az a csodálatos, boldogító és egyedülvaló.
Csak emberek vannak, s egy emberben minden benne van, salak és sugár, minden.
..mert igazi nincs, mert a téveszmék elmúlnak, de én őt szeretem, és ez más.
Ha az ember szeret valakit, mindig megdobog később a szíve, mikor hall róla, vagy látja.. azt hiszem, minden elmúlik, de a szeretet nem múlik el. |