Reményhez
Ne csak álmodd az álmaid, hanem éldd is meg vágyaid! Harcolj a célért, mely magad előtt lángol és örök tűzben tartja testedet, lelkedet. Az emberi törekvéseket vezérli egy eszme, mely minduntalan ránk találva, szárnyait kölcsönadva emel a gondok elől a magasba és befoylásolja látásmódodat. A hiú ábránd feléd nyújtva kezét kínálja a végső kapaszkodót, magát a hitet, mely magához ránt és segít átsuhanni a gondok tengere felett és ölelő karjait kitárva nyújt menedéket. Vállára hajthatod fejed, mennyei támaszát könnyzáporod mossa tisztára. Ő az ki sosem panaszkodik és meghallgat. Hozzá bátran fordulhatsz. Erőt kölcsönöz a viszontagságok közepette. Hitet ültet kétkedő szívedbe és feltárja előtted a napsütötte réteket, majd hamisságával törli ki szemedből a harmatcseppeket. Éltesd hát ragaszkodásoddal, higgy! Mert, ha mi elveszünk - átadva magunkat a hitetlenkedésnek -, velünk hal ő is. Megszűnik a világ, helyébe lép a kegyetlen valóság, álmainkat millió darabra zúzva. Onnantól fájó búcsú követ minden képzelgést és helyébe lép a bánat és a sötétség, mely elől menekvés nincs! Illúzió marad minden vágyad és a cél nem ölt testet önmagában.
Ne engedd, hogy a rámálom váljon valósággá! Csak hinned kell egy szent gondolatban....
A Reményben!
|