"MONDD, GONDOLSZ  RÁM?

Mikor egy Este, otthon egyedül talál,
Az ablakon kinézel, de semmit se látsz -
Mondd, gondolsz-e rám?
Mikor a napok léggömbjéből az idő elszivárog
És elfelejtett szavak után nem fordulsz már vissza
Mondd, gondolsz-e rám?
Megteszel mindent - úgy csinálsz, mintha élnél,
Órádra nézel, elrohansz mielőtt sírásra
Görbülne szád - mondd, gondolsz-e rám?

Mit elvettél magadtól -
Nem kapod ajándékba vissza -
Imád az Égbe, hallgatásod a Földre száll -
Mondd, gondolsz - e rám?
S mikor tavasszal nyílnak az erdei virágok,
Magadat a tükörben oly öregnek látod -
Mondd, gondolsz - e rám?

Tested áruként a holnapnak kínálod
És napról-napra árulod el titkaid másnak -
Mondd, gondolsz - e rám?

Mikor szerelmes kutyák vonyítanak az éjben,
Te egyedül gömbölyödsz fészkedbe
Mondd, gondolsz e rám?

Egyszer majd tudod, szép lesz újra minden.
Nem lesz hiba a dalban, nem lesz hiba a versben
Igaz lesz minden szó a csókok szívhez érnek
S a madarak, messzi délről lassan hazatérnek
S én várni fogok, mert várni kell,
Arra: aki nem jön el.

Fáradt éjszakában tudod álmatlan a csend,
De hajnalban a derengés új reményt üzen.
Éhes madár a reggel, az emlék megpihen
Akit az éjjel vártam nem jött ma sem el."

¤