Tomika születése előtt megkérdeztem Ádámot:
- Ádám, szerinted hogyan nevezzük el a kistesódat?
- Hát, majd megkérdezzük, hogy hogy hívják!

Tomika még a hasamban volt amikor Ádám komolyan megkérdezte:
- Mondd anya, van a kisbabán zokni? 

Ádám rajzot készített az óvodában, aminek a "Balatonnál nyaraltam" címet adta. A rajz egy nagy kék irkafirka volt. Megkérdeztem tőle:
- Ádám, és hol vannak a fürdőzők?
- Hát, lemerültek a víz alá. 

Ádám az óvodásokkal színházi előadáson volt. Kíváncsian faggatom.
- Mi volt az előadás címe?
- Mátyás király és az ördög.
- Na, és mi tetszett a legjobban?
- Az, hogy a Bence felbukott a fogasban. 

Ádám elhatározza, hogy az 5. születésnapja után varázsol magának egy táltos paripát és azon elutazik majd Sárkányországon keresztül Meseországba, és nem is jön vissza ezer napig, hogy ne kelljen óvodába menni. Mindenkinek meséli, az emberek csodálkozva hallgatják.
- Tényleg, és egyedül mész el?
- Nem, Tomit is viszem.
- És Anya meg Apa nem fog nagyon sírni, ha itthagyjátok őket?
- Á nem baj, majd szület nekik másik gyermekük!

Egyik este elmentünk szórakozni és Emese jött át a szomszédból Ádámra vigyázni. Másnap megkérdeztem tőle:
- Jó volt Emesével?
- Igen, csak egy kicsit hiányzottál!

Emese mesélte, hogy azon este vihar volt, és elalvás előtt együtt nézegették Ádámmal a villámokat. Az egyik villám után csak nem akart jönni a dörgés, mire Ádám:
- Mi van, elromlott az ég? 

Már régóta beszélgetünk, németezünk az étkezőasztalnál Ágival, Ádám türelmesen vár, de már nagyon unatkozik. Diplomatikusan odaszól Áginak:
- Otthon azt fogják mondani, hogy hol maradsz ilyen sokáig?.

Olyat játszottunk, hogy ki kell találni valakinek a foglalkozását úgy, hogy Ádámnak három megadott lehetőségből választhat.
- Na, akkor találd ki, mi Kánya foglalkozása? Kalóz, öltöztető vagy sörivóbajnok?
Ádám rávágja:
- Sörivóbajnok.
- Nem jó.
- Akkor öltöztető.
- Igen. Honnan tudtad?
- Hát onnan, hogy van gyerekük. 

Ádám egyre lelkesebb, ha lemehet a pincébe Apával és a fiúkkal zenélni. Egy ilyen alkalom után beszélgettünk. Megkérdeztem:
- Ádám, énekeltél valamit a mikrofonba?
- Nem, most csak komoly dolgokat mondtam.
- Például?
- Juhé! 

Ádám 3-4 éves kora óta lelkesen veszi fel a telefont, és mindig ügyesen válaszol, vagy átveszi az üzeneteket. Egyszer éppen nagy vendégség volt nálunk, és csörgött a telefon. Ádám boldogan és büszkén rohant, hogy felvegye, majd a következő párbeszédet hallottuk:
- Halló, ki az?
- ...
- Halló, ki beszél?
- ...
- Mondja már meg a nevét!
- ...
Többszöri próbálkozás után kétségbeesetten:
- Jöjjön már ide valaki!!!
Átvettem a kagylót: Maurizio telefonált Olaszországból - ez volt Ádám első találkozása idegen nyelvvel. Látni kellett volna azt a pánikot...

Egy családi összejövetelen Ádám megkérdezte a nagymamámat:
- Mami Dédi, neked nincs férjed??
- Nincs kisfiam, nekem már meghalt a férjem.
- És bácsid sincs? 

Ádám születésnapját ünnepeljük, a vacsoránál a felnőttek beszélgetnek. Épp arról van szó, hogy valakinek meghalt a férje. Ádám kíváncsian közbekérdezget:
- Kinek halt meg a férje? Ismerem őt? És az baj, hogy meghalt?
Papa elmagyarázza, hogy az mindig szomorú, ha valaki meghal. Erre Ádám:
- Még jó, hogy nem én haltam meg, ugye? És még jó, hogy nem ma! 

Egy másik alkalommal a koleszterinszint került szóba a családi ebéd közben. Természetesen Ádám közbekérdez:
- Mi az a koleszterinszint?
Nem könnyű egy hatévesnek ezt elmagyarázni, de a mama megpróbálja:
- Tudod, ha valakinek magas a koleszterinszintje és rossz a szíve, abból baj lehet, meg is halhat.
- Mátyás király is úgy halt meg?
- ????????

Baba-mama halálát követő Karácsonykor együtt vacsoráztunk Jutka mamáékkal. Hirtelen Ádám meglátta a széken azt a sálat, amit Baba-mama szokott hordani és ijedten mondta:
- Baj van! Baba-mama meghalt és itthagyta a sálát!

Ádám és Apa együtt elmentek a Sugárba. Vásárolgattak, ettek fánkot, nézelődtek. Apa:
- Elvagyunk, mint a befőtt, nem?
Ádám gondolkozott, mert ezt a mondást nem ismerte még:
- A befőtt???
- Igen, a befőtt.
- Az üvegben?
- Igen. A befőtt is jól elvan az üvegben, nem?
- Persze. De csak, ha van rajta elég lé! 

Az OBI-ban vásároltunk együtt, és amíg én a terítőket nézegettem, a fiúk kiválasztottak egy kerti lámpát. Mire odaértem hozzájuk, már nagy egyetértésben mutatták, hogy melyik lámpa tetszik nekik legjobban. Nézem, gondolkodom, hogy jó lesz-e, próbálok vele megbarátkozni, de Ádám gyorsan lerendezte a dolgot:
- Na, menjünk! Majd megszokod, anya!

Egy este Lacival elmentünk szórakozni. Emese jött át vigyázni a gyerekekre a barátnőjével, Eszterrel. A két lány fürdette a gyerekeket, előbb Tomikát, aztán Ádámot. Fürdés után egyikük törölte, másikuk a haját szárította, mikor Ádám megszólalt:
- De jó dolgom van, ma két lány szolgál engem! 

Franciaországban voltunk síelni. Hazaérkezésünk után meséltem az útról, amikor Ádám közbekérdezett:
- Anya, nektek van Franciaországban is egy házatok?
- Nem kisfiam, mi csak egy hétig laktunk ott.
- És utána lerombolták? 

Ádám nagyon szeret focizni, és a lakásban sem tudja visszafogni magát. Egy este nyugodtan telefonáltam, amikor a nagy zajról hallom, hogy a hátam mögött Ádám a focival telibe találta a lámpát. Mérges arccal hátrafordultam, és azt hittem, hogy egy megszeppent, bocsánatkérő gyereket fogok látni. Ehelyett:
- Na most a kulcstartó jön! - felkiáltással egy hatalmas és hibátlanul célzott lövéssel telibetalálta a szoba másik oldalán függő kulcstartó szekrényt, az kiesett a falból és a kulcsok égtelen csörömpöléssel szerteszét röpültek... (bevallom, nem tudtam tartani a Szigorú Anya Tekintetet)

Ádám (6 éves) falun nyaralt a nagyszülőknél. Egyik délután meghallotta a szomszéd kislány hangját, és egyből szaladt a Mamához:
- Mama, átmehetek Mónihoz játszani?
- Persze, menjél csak!
Ekkor Ádám beszaladt a szobájába, felvette a legszebb rövidnadrágját, a kedvenc fehér pólóját, és úgy indult el. A mama csodálkozott:
- Ádám, miért öltöztél fel ilyen szépen? Átmehettél volna fürdőnadrágban is. .... Csak nem tetszeni akarsz valakinek???
Ádám megdöbbent arccal hallgatott, majd komolyan megkérdezte:
- Mama, honnan tudtad? 

Ádám óvodástársa szerint az anyukákat három csoportban lehet osztani:
1. aranyos 2. közepes 3. mérges 

- Anya, szerintem a Jutka mama nagyon féltékeny - mondta egyszer Ádám.
- Hogy érted ezt kisfiam????
- Hát úgy, hogy mindig nagyon félt minket, hogy megfázunk!

Ádám foci edzés után mindig almát kér, most is szokása szerint kiszalad és első szava:
- Kérek almát!
- Hűha, azt hiszem, elfelejtettem betenni!
- Hát ilyen anyát én még nem láttam!!!

Tomika kicsi kora ellenére már nagyon szépen beszél, és már ő is meglep minket kedves mondataival. Például:

- Anya! Miért mosod meg a hajad? Azért mosod meg a hajad, mert csipás?

Utazás előtt bepakoláskor:
- A cica is belekövetkezik a táskába?

Amikor meglátott egy szökőkutat:
- Jajj, de szép fröcskölés!!

Amikor egy ismerős kislány leült a pokrócunkra a strandon:
- Köszönöm Enikő, hogy itt vagy!

Képeslap nézegetés közben, amikor egy szép csipkés templomot talált:
- Anyu, nézd már, itt a Horgászbástya!

Zenehallgatásra támadt kedve:
- Anyu, tedd már fel az "öreg járgány szimatol"-t!

Amikor az építőkockák között talált egy kis piros henger formát:
- Anyu, tessék, ez neked való! Szájkenőcs.

Amikor nem engedtem neki, hogy ebéd előtt süteményt egyen, így fakadt ki:
- A csudába! Ez nem lehet igaz! Ez így nem jó! Ez hiba!

Mignon választásnál:
- Én azt a sütit kérem, ami tisztára be van pirosodva!

Reggelinél mérgesen:
- Áááájjj, vegyétek már ki a számból azt, hogy ne tudjak ásítani!

Elalvás előtt:
- Anya, simogass, nagyon sokáig simogass! Ez az én ajánlatom.

Szokásos jelenet: Ádám rágót kér, és Tomika hajtogatja, hogy ő is, ő is! Ádám:
- Anya, ne adjál neki, mert lenyeli!
Eddig abban a hiszemben voltam, hogy félti a kisöccsét, hogy torkán akad a rágó. De ma kiderült az igazság. Mondom Ádámnak:
- Legalább egy kicsi darabot adjál neki, hogy ne nyafogjon!
- De anya! ELPOCSÉKOLJA! Nem is rágja egyáltalán, csak egyből lenyeli!!!

Tomi már két és fél éves, egyre okosabb, sokat kombinál. A legutóbb a sinek mentén sétáltunk, és kedves vékony hangján megkérdi:
- Anya, mikor jön majd megint egy vonat?
- Nem tudom Tomika, de majd meghalljuk, amikor fütyül.
Tomi megáll, látom hogy kattognak kis agyában a kerekek, egy darabig értetlenül rázza a fejét, majd megszólal:
- Dehát az NEM LEHET!!! A vonatnak nincs szája, nem tud enni répát!

Korcsolyázás után indultunk volna haza, de nem találtuk a kocsikulcsot. Ott álltunk a sötétben, a hidegtől átfagyva és farkaséhesen a kocsi mellett, a gyerekek egyre nyűgösebbek, a kulcs sehol. Tomika meglátása:
- Menjünk inkább busszal, annak magától kinyílik az ajtaja!

Tomi és Ádám beszélgetnek:
- Tomi, te tudtad, hogy a nyuszik megeszik a kakijukat?
- Igen, meg a "jépájukat" is!

Ádám: - Jajj, kibicsaklott a térdem!
Tomi: - Hagy nézzem, melyik térded csaklott ki .... bi?

Tomi: - Apa, csiklandozz! Közben mondani fogok sok mindent, azt is, hogy hagyd abba ... de akkor ne hagyd abba !... csak akkor hagyd abba amikor azt mondom, hogy tényleg hagyd abba!!!

Tomika három és fél éves. Továbbra is édesen selypít, és a kisfiúi fantázia és valóság különös keverék világában él. Időnként felszerelkezik (hátizsák, pisztolytáska, dinamitok, cowboy-kalap, kard, stb) és azt mondja indulnia kell, mert harcba hívják, és semmiképpen nem akar lekésni. Ilyenkor átmegy a másik szobába, hallunk némi csattogást, meg csatakiáltásokat, aztán pár perc múlva visszajön, közli, hogy legyőzte az ellenséget, és olyankor nagyon elégedett:-))

Ebben a "fantáziakorszakban", vagyis mostanában történt (a kedvencünk) :
Vacsoráztunk, és Tomi valami apróság miatt (azt hiszem, nem úgy tettem a tejfölt a tésztájára, ahogy ő akarta) elkezdett hisztizni. A hiszti ellen keményen lépünk fel, mert nagyon nem szeretnénk ha elharapózna. Apa most is szigorúan szól Tomira:
- Azonnal fejezd be a hisztit és egyél!
Tomi tovább hisztizik, majdnem felborítja a tányért, nyávog, csapkod, hogy így nem jó, közben mindenki egyre idegesebb. Apa rettentő mérges. Felveszi a lehető legszigorúbb arcot, szikrákat szór a szeme, felemeli a hangját, és keményen rászól:
- Tomi, ha nem hagyod azonnal abba a hisztit, elveszem a kajádat, nem kapsz vacsorát, és még a WC-be is bezárlak gondolkozni. MEGÉRTETTÜK EGYMÁST???
Feszült csönd .... várjuk az egyetlen lehetséges választ... Tomi komoran tekint maga elé, bájos kis arca valami titokzatos kifejezést ölt, nagyot nyel, és egy félperces hatásszünet után teljes komolysággal megszólal:
- Sandokan azt mondta, hogy erre a kérdésre ne válaszoljak!

Apa és Tomi (4 éves már) autóznak. Tomi már egy fél órája meg sem szólal, apa hátraszól:
- Tomi, itt vagy még?
- Miből gondolod, hogy nem vagyok itt???

Arról beszélgetünk, hogy mi lesz Tomi, ha nagy lesz. Bolondítjuk mindenfélével:
- Tomi, kukás leszel?
- Nem, én nem lehetek kukás, mert én ember vagyok és nem tudok átváltozni autóvá.
- De Tomika, nem csak az autót nevezik kukásnak, hanem az embereket is, akik beöntik a kocsiba a kukákat.
- Nem, az sem lehetek, mert nem szeretem azokat az embereket és akkor magamat nem fogom szeretni.

Pár nappal később:
- Anya, én már kitaláltam, hogy mi leszek, ha nagy leszek!
- Na és mi leszel Tomika?
- Apa leszek!

Fél évvel később Tomika hangos töprengése a "Mi leszel ha nagy leszel?" a kérdésen:
Űrember leszek... , vagy csillagász ... az is jó.
Egy biztos, hogy pénztáros nem leszek. És főleg nem a Tescoban. És főleg nem vasárnap.

Tomi (középsős) jön haza az oviból:
- Anya, tudod mit tanultunk ma az oviban? Azt, hogy mik vannak a fejünkön, amivel érzékelni tudjuk a fejünket.

Tomi és Ádám beszégetnek.
- Tomi, te kibe vagy szerelmes az oviban?
- Én nem is vagyok szerelemes!
- Na jó, ha nem mondod el, nem vagyok a barátod!
Tomi odahajol Ádámhoz és a fülébe súg valamit. Ádám hangosan:
- Aha, szóval a Szofiba! Tudtam!
Tomi tiltakozva: - Nem csak őbelé!
- Hát még kibe?
Tomi megint odahajol, Ádám fülébe súg valamit. Ádám erre:
- Szóval a Bocsi Brigibe is. Jól van Tomi, barátod vagyok akár szerelmes vagy akár nem, csak tudni akartam az igazságot.

A gyerekek a kertben játszanak. A következő jelenetet látom:
Ádám: - Rúgjak neked kapura, Tomi?
Tomi (még óvodás, de van önbizalma): - Igen, de figyelmeztetlek, hogy én vagyok a világ legjobb kapusa!
Ádám nekifut egy kicsit, rálövi, egyből gól.
Tomi: - Hú, te aztán tudsz lőni!!!

Nyári szünet van az oviban és Tominak már nagyon hiányzik a barátja.
- Anyu, menjünk át Norbiékhoz! Nagyon szeretnék vele játszani!
Elsétálunk, becsengetünk a kapun. Várunk, semmi. Még egy csengetés - semmi mozgás. A harmadik sikertelen csöngetés után Tomika határozottan megállapítja:
- Ezek megsüketültek.

Nézegetjük a Guiness rekordok könyvét amikor Tomika megkérdezi:
- Anya, és azt tudod, hogy mi volt a világ legnagyobb puszilása?

Barkobázünk. Tomi gondol valamire, én találgatok.
- Élőlény?
- Nem.
- Tárgy?
- Nem tudom, hogy a fogkefe tárgy-e?

Arról beszélgetünk, hogy milyen évszak is volt akkor, amikor egyszer pont a tetőtéri ablakunkra lógó fenyőfa ágán aludt egész nap két fülesbagoly.
Tomi: - Anya, tél volt, emlékszem. Szilveszter volt pont, te díszítetted magad a fürdőszobában és felvetted a legújabb divatot.

Egy "romantikus" este, fürdetés után:
- Anya, ugye a feleség lányról szól?
- Igen, Tomika.
- Akkor leszel a feleségem?
- Igen, leszek:-))
- Akkor jó.

Tomi váratlanul benyit a hálószobába, ahol összebújva fekszünk apával:
- Mi van veletek? Mit csináltok itt? Szeretitek egymást?

Tomi felismerése, kb. 5 évesen:
Anyu, hol vagy? Mondani akarok valamit! Jó az élet. Jó az egész. Rájöttem.

Ádámnak nem elég a magyar nyelv hatalmas szókincse, állandóan új szavakat talál ki.
Néhány Ádám által gyártott főnev, gyűjtőfogalom és ezek nagynehezen kiderített definíciói:

DEDE: nyuszi formájú rongybaba, ami nélkül nem lehet elaludni
DEDOGA: minden út mentén függőlegesen álló tereptárgy, pl.: km-kő, villanyoszlop, korlát, útjelző tábla, stb. (De hogy ezen mi mennyit gondolkoztunk!)
FÁNCING: egy dolog amit össze van kötve egy másik dologgal és úgy lóg.
KALAKALA: táv-csiklandozás
A DIDI MEG A MANÉ: két egymással folyton küzdő képzeletbeli fickó
GODZILLÁCSKA: Anya beceneve, amikor éppen lever vagy összetör valamit
PAFI: hülye, nem normális, barom, és egyéb hasonló betiltott jelzők helyett Ádám által kitalált és gyakran használt fogalom. Pl:: Jajj, Tomi, olyan pafi vagy!
BANDZSER: ugyanaz, újabb változat
MICSICSI GOMBAFEJŰ RÁNTVA: speciális köszönés, csak Zolinak
DINISZARULENCSE: ez egy csatakiáltás, amit akkor skandál Ádám (és már Tomi is), amikor világgá menő felszerelésbe öltözik

Aranyos mondatok az óvodás korból:
- Anya, olyan jó, hogy nekem született egy ilyen vicces kistesóm!
- Ha nagy leszek, én majd megyek harcolni, közben Bogi szüli a gyerekeket és főz ebédet.
- Nem értem, minek csináltak ide utcát, ha egyszer behajtani tilos!?
- De érdekes! Eddig nem is tudtam, hogy a felnőttek is gondolnak a cukorra!
- Nem megyek ki a napra, mert fejszúrást kapok!
- Vegyetek olyan pumpát, ami soha nem esik a lábamra! (Tomi)
- Anya, kérlek, keress egy varázspálcát, és változtass meg úgy, hogy ne legyek beteg! (Tomi)
- Anya, nem bántalak meg azzal, ha azt mondom, hogy ez a krumpli most nem olyan finom, de amit máskor szoktál főzni az nagyon finom szokott lenni?
- Apa, nézd már! A kicsi meg a LÁNY esznek, minket meg kihagynak! (Ádám beszólása, amikor meglátta, hogy Tomi és én hamarabb kezdtünk el vacsorázni)
- Te láttál már olyan anyukát, aki jól járt, ha erőltette a gyerekét? (szó szerint elhangzott mondat, amikor próbáltam rábeszélni, hogy egye meg a vacsoráját.)

Mondatok az iskolás korból:
- Különben a Fejes Dani már nem szerelmes. Lemondott!
- Dani olyan kedves. Megszegte Péter bácsi törvényét és az én barátságomért behozott nekem egy kisautót az iskolába.

Aranyos kérdések:
- Apa, minden nőnek kövér a cicije?
- A négerek már a babakocsiban is négerek?
- Apa, a vulkánok miért romlanak el?
- Az igaz, hogy a szagok sok szag-molekulából állnak?
- Hogyan haltak meg a Mariska néni férjei?
- Kik azok a konflikusok?
- Anya, te ember vagy?
- Anyu, még nagyon sokáig lesz ez az élet?

Talán a legszebb történetünk:
Tomikát elalvás előtt mindig simogatni kell. Egyik ilyen esti simogatás közben történt. Már azt hittem, közel jár az alváshoz, amikor kinyitotta a szemét, és megkérdezte:
- Anya, a Nemo kapitány története igaz?
- Nem Tomika, az csak egy mese.
- És a Pom-Pom?
- Nem Tomika, az is csak mese.
- És a Zsi és Mi kalandjai, az igaz?
- Nem, kicsim, az is csak egy mese.
- De az igaz, hogy én élek, ugye az igaz???