Súgó

Témák:	Hozzászólás (Utolsó)
Életed nagy csalódása Sziasztok! A téma nagyon találó,hisz amiről most én beszámolok még akár frissnek is nevezhető,hisz alig pár hónapja történt meg velem,és ezért nem is tudtam túltenni magam rajta még.Ám én inkább ezt úgy nevezném,hogy életem nagy tévedése.De ha végigolvassátok akkor megértitek miről is beszélek.Mindenesetre nagyon tanulságos eset.És úgy gondolom,nem árt ha mindenki megtudja,milyen embertől is óvakodjon. A történethez hozzátartozik,amit fontosnak tartok még elmondani ez pedig a következő:1999-ben elveszítettem a legjobb barátnőmet tragikus körülmények között akit születése óta ismertem... Igaz volt itt még 1 barátnőm,akinek állítása szerint én voltam a legjobb,bár ami ha így van elég furán mutatta ki.De mindjárt megértitek,ám majd a történet végén lesz igazán világos számotokra. Ugyanis évekig felém se nézett,pláne akkor amikor a legnagyobb szükségem is lett volna rá.Elmondása szerint nem mert jönni hozzám eddig az állapotom miatt-hozzáteszem depresszióról van szó,ami nem fertőző betegség,de ebből a mondatból nekem az jön le,hogy attól félt elkaphatja...Így nem is volt mellettem amikor kellett volna,így aztán nem is csoda hogy most meg voltam nélküle,immár a gyógyulás után. És mindez 2001-2005 között.Bár előtte is már megszakadt a dolog,már ami a barátságot illeti,bár azért közbe még találkoztunk,de nem volt semmi se olyan,így nem is hiányzott,mivel ő sose helyettesíthette az elhunytat.Ám idén 2006-ban egyszercsak hirtelen felbukkant a semmiből,mert eszébe jutottam.Nagyon féltékeny volt,szemrehányást tett nekem azért is,mert emberekkel levelezek,ki akart sajátítani.De én már ugye akkor másokkal tartottam a kapcsolatot és a baráti társaság is más volt,és ez volt a fájó pontja.Arról nem is beszélve,hogy a levelezőtársaim többet tudnak rólam,mint Ő valaha is.És idén a felbukkanása óta mint pióca tapadt rám. Na ez az egyik,amiért csalódtam benne,de ez még semmi ahhoz képest amit csinált.Ugyanis úgy bekavart az életembe,amit 1 barát soha nem tenne... De had ugorjak megint már vissza az időbe kicsit,legalábbis csak 1 mondat erejéig:ugyanis nekem volt 1 nagyon régi álmom,ez pedig tinikorom óta az volt,hogy kapcsolatba tudjak lépni végre a kedvencemmel.Ismert TV-s személyiség,de manapság sajnos már ritkán van képernyőn.A lényeg hogy amióta felbukkant a képernyőn én azóta vágytam arra hogy kapcsolatba tudjak vele lépni.Írtam neki nem 1 levelet teli kérdésekkel annak idején,persze válasz sajnos nem jött rájuk,és találkoztam is vele 1998-ban,4 aláírásom van tőle-máig őrzöm őket. És eljött 2006...az életemben új változások léptek,és egyben az újrakezdés éve is mivel új ember is lettem végre 25 év után.Arról nem is beszélve,hogy az álmom is teljesült az iwiw segítségével...Sikerült vele kapcsolatba lépnem,és én nagyon boldog is voltam ezért.Minden jól is ment,telefonon is beszéltem vele,leveleztünk is...május elejéig.A történethez még az is hozzátartozik,hogy végülis ez neki is volt köszönhető,aminek örült is hogy segített.És itt jön a folytatás:ugyanis a drága ex barátnőm is írt neki 1 levelet,amiben rólam is szó volt,méghozzá nem is kevés,és én meg nem tudom mi állt benne konkrétan,mert csak felvázolta 1-2 mondatban,és mindezt a hátam mögött csinálta-aggódásból ahogy ő fogalmaz.Ám az tény,hogy onnantól kezdve a médiaszemélyiség nem jelentkezik,és megszakadt a kapcsolat.És hiába próbáltuk aztán tisztázni ezt az egészet vele,eredménytelenül,mert engem meg se hallgat,a jóakaróimnak se válaszol,stb... Na és a lényeg lényege,hogy aztán ezzel a tettel telt be a pohár nálam végleg és ezután vesztem össze a ma már ex-barátnőmmel részemről örökre,és Ő ekkor közölte velem,hogy örül is hogy bekavart. Hát röviden ennyi a történet,és akik tudnak erről az egészről meg is van a véleményük róla. Én meg sajnálom azt is hogy egyáltalán megismertem Őt.Életem nagy tévedése volt ez a "barátság", annak ellenére,hogy kezdetben is óvtak tőle,de naív voltam ám talán még időbe felnyílt a szemem.	21 (2006.08.13.)
"Magunkon ítélkezni sokkal nehezebb, mint másokon Nekem erről két véleményem van, engedjétek meg, hogy ki is fejtsem őket. 1.Másokat könnyen megítélünk viselkedésük, külső jelemtő tulajdonságaik alapján. Csak a látszatra hagyatkozunk és ezt követve nem vesszük a fáradtságot arra, hogy megpróbáljuk felfedezni a belső értékeit. De ha mások ugyanúőgy ítélnek meg minket, akkor felháborodással válaszolunk és nem bírjuk elviselni a tényt, hogy valaki vette a bátorságot és így kezeljen minket. 2. A másik szerintem lehetséges magyarázat erre, hogy másokat meghallgatva életüket, múltjukat ismervén következtetéseket vonunk le jellemükről, ezzel kialakítva maunkban egyfajta véleményt. Eztán elítéljük cselekedeteiket, néhol még sajátos szemszögünkből való nézeteinkkel helytelen tanácsokkal véleményekkel látjuk el a másik felet, ezzel talán szemrehányással is terhelve őt. Érvekkel próbáljuk meggyőzni arról mi a helyes és mi a helytelen abban amit tett. De mi a helyes? Miről próbáljuk győzködni? Milyen képet akarunk benne feltüntetni? Hogy mi mutatunk példát álláspontunkkal?? Hiszen lehet mi is elkövetjük azon hibákat, csak az ember másokra rója ki saját bűnei felelősségét is. És önmagával szemben nem tűri a kritikát.	2 (2006.08.12.)