Petőfi Sándor: Európa csendes, újra csendes...
Európa csendes, újra csendes, Elzúgtak forradalmai... Szégyen reá! lecsendesült és Szabadságát nem vívta ki!
Magára hagyták, egy magára Agyáva népek a magyart, Láncz csöeg minden kézen, csupán a Magyar kezében cseng a kard.
De hát kétségbe kell-e esnünk, Hát búsuljunk-e e miatt? Ellenkezőleg, oh hon, inkább Ez légyen a mi lelket ad.
Emelje föl lelkeinket, Hogy mi vagyunk a lámpafény, Mely a midőn a többi alszik, Ég a sötétség éjjelén.
Ha a mi fényünk nem lobogna A véghetetlen éjen át, Azt gondolhatnánk fönn az égben, Hogy elenyészett a világ.
Tekints reánk, tekints, szabadság, Ismerd meg mostan népedet: Midőn más könnyet sem mer adni, Mi vérrel áldozunk neked.
Vagy kell-e még több, hogy áldásod Ne érdemetlen szálljon ránk? E hátlen korban mi utósó egyetlen híveid valánk!
|