"Olyan furcsák vagyunk mi emberek.
Az egyik szemünk sír, a másik meg nevet.
A másikról azt hisszük, hogy boldog talán,
Irigykedünk egy vidám szaván.
Azt hisszük, a másik szeme ragyog,
Gondolatai tiszták, szabadok.
Nem vesszük, ó dehogy vesszük észre,
Hogy könnyek égnek csillogó szemében.
Különösek vagyunk mi emberek,
Az egyik szemünk sír, az ajkunk meg nevet.
Hazugság az egész életünk,
Hisz akkor is sírunk, ha nevetünk."
Dante

"És hiába mondod, hogy nem vagy egyedül,
hogy más is ugyanúgy magányos és másnak sem sikerül.
Nem vigasztal, hogy sokan vagyunk,
hogy sokan vagyunk egyedül,
a magány nem az, ami körülvesz,
ha-nem az, ami hiányzik - itt belül."

"Ha vagyonom lenne, a lábad elé teríteném"
De nekem nincs vagyonom
csak álmaim vannak-
Óvatosan lépkedj, mert
az álmaimon jársz"

"Én adom a nyuszikat, te adod a vadászt.
Kitalálok valamit és Remélem te is találsz
Valamit, amitõl Izgalmas a játék.
Lõdözz rám, de a Helyedben én soha nem találnék.
Célozni nem kell, sõt, nem is szabad,
Gondolkozz egész testtel, s
Érezd jól magad!"

"Képtelenség, már szúr a tõr
Még nem volt hála
S mint görbe kör
Meghalt álma.
Hogy szóljak hozzád,
Vagy hallgassam mondatod,
Hiába minden próbálkozás
Ha nem vagy, én nem vagyok."

 "Mint szakadék szélén orült zenész,
úgy táncolok szíved peremén.
Ránts magaddal!....hogy szárnyak nélkül is
repülhessek feléd!"

"Sírok, ha sírsz, ha ragyogsz, ragyogok
Néma barátod, rabszolgád vagyok,
alázatos és bizalmas barát,
Aki nem kér semmit, csak néz és imád,
És nem akar lenni, csak általad,
Csak árnyéka annak, ami vagy."