Fodor István: Arcod keresem...
"Arcod keresem a naplementében,
amit máshonnan látunk Te meg Én,
Neked az óceánról ragyog vissza,
nekem a fák közt szűrődik át a fény.
Arcod keresem a csillagok közt,
amit talán együtt nézünk, Te emg Én,
A csillagokkal beszélek és közben
akaratlanul is meg-meg érint a magány.
Arcod keresem az arcok közt, megtörve már,
és e keresés közben, más arcok találnak Rám.
De szemükbe nézve nem látok mást,
csak egy arcot, egy látomást,
melyet keresni fájó,
mely szüntelenül szemem előtt lángol...
...a Te arcod! |