József Attila:
Tovább én nem bírom
Istenem, adj két megvakult szemet, imás ajkat, ki térden emleget, lelket, ki tudja, tenni bírsz csodát, s agyat, ki nálam sokkal ostobább.
Ó, rettentő isten, nagy vagy, ha vagy, gyötrött testemmel bár pokolnak adj, de másikat küldj - méltó nagy kínom, de, ó Uram, tovább én nem bírom.
Küldj másikat, kinek meleg szavát bölcsőn susogják boldog, szép anyák, kiért a föld fáklyás örömre gyúl s kinél hitványabb még a pénzes úr.
Ki nem gyűlölné pénzéhségüket, ki nem bánná, hogy minden szív süket, kit meg nem indít asszony és nyomor, s mosolygó arca ne legyen komor.
Ó, válts föl, isten, végre engemet s a pénz miatt ájult nagy lelkemet, szédült időd forró lehelletét, hideg halálsóhajtás fújja szét! |